Első nap, Hanoi, PFA, Planbeer, Business as usual,Öt percünk maradt

Eléggé vártam már ezt a koncertet, mert tök rég nem játszottunk sehol és mert gondoltam találkozok 1-2 ismerőssel, akikkel amúgy ritkán és mert láthatok olyan zenekarokat akiket gecire szeretek. Kb 4-kor indult a buszunk Egerbe, a 3/4-ed Hands off-al és Tomika egyik ismerősével, persze későn szálltunk fel és nem tudtunk egymás mellé ülni, úgyhogy a moby dick első lemezét meg low threat profile-t hallgattam végig. Mire odaértünk be is sötétedett, de még csak nagyon kevesen voltak ott a helyen, aztán bepakoltunk, megjött mindenki, köszöntünk egymásnak, ahogy anyánk tanította, megkajáltunk gecijó babot, amitől Márton szétfingott az éjszaka folyamán, de megérte és kezdtünk beállni. Nem tudom besaccolni hányan néztek meg minket, de egy pici félkör mintha azért lett volna, csak hogy Petinek ne kelljen a színpadon lennie. Zavart egy kicsit az, hogy elég nagy térben játszottunk és az, hogy végig fel volt kapcsolva a világítás, de egyébként nem rontottuk el a zenét, csak így egy kicsit talán olyan semmilyen volt. Utánunk következett Bírómarci 70. zenekara, a Pisakristályok, amiről annyit mondanék, hogy 3 számot nyomtak, az első 2 ilyen zajos sötétséges középtempós punk volt, a 3. pedig egy How much art can you take az SSD-től, amitől erősen kilengett a respect-o-méter, csak sajna nem tudták eljátszani végig, de egyébként egészen jó volt a koncertjük. Aztán Öt percünk maradt, amiből nem sokat láttam, de nekem nem tetszett, ők voltak a szervezők, meg a helyi banda, akikre a helyi fiúk ugrálta, de számomra egy kicsit megjátszós volt, túlzásba vitték ezt a befordultkodást, de mindegy ez az én véleményem. Utánuk a PFA jött ha jól emlékszem, akik első számnak toltak egy ilyen Bridge hosszúságú blackmetal témákkal telerakott számot, ami nekem nagyon tetszett, volt Closet SS, meg a Squatos is, meg az Ostobát is elnyomták, aminél azért volt tánc. A végén Bridge is volt, mert a közönség nagyon nem akarta ereszteni őket. A Planbeer következett, akiket én speciel most láttam először és bár már nagyon rég nem hallgattam a zenéjüket, most újra rájöttem, milyen király ez. Rögtön 2. szám volt a 2 perc gyűlölet, amin szegény Tomit ledöntötték az emberek a lábáról és rohadtul elhangolódott, de úgyse hallatszott semmi belőle, szóval mindegy. Ez a koncert amúgy is szarul szólt, szerintem csak az értékelte őket, aki ismerte a számaikat. A német banda követte őket, a Business as usual, akik ilyen youthcrew szerű zenét nyomtak, de azért attól messze volt, inkább ilyen modernebb hardcore volt szerintem, volt 1-2 számuk ami nagyon bejött, meg voltak ilyen tök átlagosak, de az embereknek bejött, mert ment a 2 step meg a karate. A dobos csaj szerintem jól nyomta, Márton szerint csak pontosan. Az énekes mozgása nagyon darabos volt, ilyen tiszta voldemort porcell mozdulatokat csinált. A végén eljátszották a Pennywise-tól a Bro hymn című számot, ami elég groteszk volt egy ilyen zenekartól, de erre még belőlem is kijött picit a bugi. Amúgy majdnem hazamentek a csávók, mert megláttak egy warrior pulcsis embert (de aztán kibeszéltük, hogy a nagyapjuk még nekik is náci vót!!!) Aztán a végén volt Hanoi, arra nem emlékszem teljesen, de úgy láttam, hogy az embereknek ez is bejött. Az összes koncert közül a PFA szólt legjobban, az viszont minusz volt, hogy a mi koncertünk után a vokál mikrofonok egyszer sem szóltak, dehát ez van. A koncertek után még ott maradtunk egy kicsit, röhögtünk egy részeg srácon, aki minden csajra rámozdult, meg Marcival zenefelismerőset játszottunk, aztán meg elindultunk Bernadettékhez, mivel náluk aludtunk vagy 15-en. Nem volt fűtve a lakás, meg kemény volt a padló is, úgyhogy semmit se aludtam, kinéztem a konyhába, ahol még ment a "buli". Aztán végülis Budával beraktunk számokat, amiket mind2-en bírtunk, meg kinevettük Átét, ahogy a mosogatóba hányik és közben valami érdekes nyelvet beszél. Aztán végülis megpróbáltam ülve elaludni, de egy macska betámadta a lábfejem folyton és még mindig hideg volt, úgyhogy nem sikerült. Végül aztán inkább elindultunk jó korán a vonatállomásra, hogy menjünk Pestre. 

Második nap, DYTIC, Suicide pride, Atomic tango, Caresse carnage

Saca kijött elém a keletibe, aztán mentünk hozzájuk, ahol megfürdettek, megetettek finom melegszendviccsel, aztán meg elhetrázgattunk, míg jött Gabi Szolnokról. Felvett minket, aztán indultunk Ajkára. Tuti a többiek is várták ezt, mert ez volt afféle "lemezbemutató" az új EP-nek, hát szegény lemez tuti sírvafakadt volna, ha lenne füle és hallja, miket csináltunk. Az úton nem volt semmi extra, bár azért Sándor, mint olasz dj elég jó volt! Aztán megérkeztünk a helyre, lepacsiztunk az ismerős arcokkal és nem sokkal később a Do you think I care? el is kezdte a zenét, mert elvileg 10 óráig lehetett nyomni. Jók voltak, ez az a fajta crust/dbeat banda, ami pontosan annyit játszik ezekből a témákból, amennyit kell és úgy kombinálja őket, hogy az nekem rohadtul bejöjjön. A hely maga ilyen művház-szerű terem volt színpad nélkül, itt sem volt szerencsére semmiféle kihangosítás, mi lőttük be magunknak a cuccot és szerintem jól is szóltak a bandák. Azt hittem mi leszünk a 2. zenekar, de mégsem, előttünk még a Suicide pride játszott és bebizonyították ismét, hogy itthon kevés zenekar van, aki ilyen vastagon tud szólni, szóval letépték a fejem mint az állat. Harmadiknak mostmár tényleg mi következtünk, ahogy láttam az ott lévő emberek nagyrésze meg is nézett minket, de a koncerten sajnos kijött az, hogy nagyon keveset próbálunk, mert 4-en gyakorlatilag 3 féle városban vagyunk. Elég sok helyen hibáztunk párszor úgy is, hogy azt tutira mindenki észrevette, semmit se hallottunk egymásból, meg nem is gyakoroltunk, a többieknek, mintha kicsit rossz kedve is lett volna utána, de nem baj. A cuccokért nagy köszönet illeti Somáékat. Ami ez után jött, az viszont felvidított mindenkit, a francia bandák következtek, először a Caresse carnage, ami powerviolence zenekarként volt reklámozva, én inkább gyors punk-nak nevezném, itt-ott blastbeattel tarkítva, illetve az egész olyan gecibeteg volt, hogy azt hihetetlen. Látszott rajtuk, hogy fullra felszabadultak, összevissza ugráltak, meg rohangáltak. Az énekesnek biztos volt valami baja fejben, de nagyon jó volt nézni meg egyszer sikítás helyett begerjesztette a mikrofont, az hatalmas poén volt, azelőtt sose láttam ilyet, de amúgy az egész zenéjükben volt egy ilyen gecijó spontaneitás.

Az Atomic tangonak 3/4-e nőnemű volt, de a krászti - ha nő - akkor is büdös és ők krásztik voltak nagyon. Egyébként jó zenét toltak, a dobos csaj geciügyes volt (ezt már Márton is elismerte), az énekes lány szegény nagyon csúnya, a basszeros csajnak pedig olyan kézmodell ujjai voltak, mint aki nem basszerozik, hanem valami Bach feldolgozást nyom zongorán. Mind a 2 banda játszott feldolgozást és nagyon idegesített, hogy mind a 2 ismerős volt, de nem ugrottak be, hogy mik voltak. Aztán szépen megköszönték hogy itt lehettek és befejezték. Gondoltuk indulunk hazafele, épp köszöngettünk el, amikor meghallottuk, hogy valaki még játszik. Visszamentünk és ott nyomta az Iszonyat!! Én ugyan annyira nem ismerem az ő zenéjüket, mert valahogy mindig elmentem mellette, szerintem egy lemezüket se hallgattam végig egyszer se, de az első számot amit nyomtak azt ismertem, az volt a Hogyan tovább című. Eddig a koncertig álldogálltak az emberek, max 1-2 mozgott, de rájuk beindult mindenki, mivel ott nyugaton nagy legendák ők és mindenki énekelte a számaikat, aztán legnagyobb meglepetésemre toltak egy Ready to fight feldolgozást is, amire már muszáj volt énekelnem nekem is, meg utána egy Warriors, amit ők az eredeti Blitz verzióban nyomtak, a közönség meg Judge verzióban. Még toltak vagy 2 számot, meg legeslegutolsónak egy GNWP-t, közben pedig Zsolesz bemondta, hogy ez az utolsó koncertjük :(. Hát most láttam csak mekkora kár értük. Ez után indultunk haza, még a franciák disztrójából behúztam egy bandanos lp-t mert nem bírtam otthagyni 1600-ért, meg megkaptuk az új Level up cd-ket is, amik rohadt jól néznek ki és jöttünk is. A visszaúton eléggé kókadt lefele a fejem, el is aludtam párszor, Sacáékat kitettük Pesten, aztán mentünk Gabiékhoz Szolnokra, onnan meg jöttünk haza Debrecenbe első vonattal. 

Gecijó hétvége volt összességében (mondjuk majdnem -1 gitárral zártam), sok jó banda, új dumák amiket lehet idézni, sok röhögés, kevés alvás, pont ami kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.