Eger, Egrix, Level up, Step on memories, Cannonball, Tango underground

Marcival ketten buszoztunk fel erre a koncertre, arra emlékszem, hogy Marci örült mint majom a farkának, mert volt a buszon wifi, arra hogy kirakott a telefonjára egy képet egy mellbimbóról és odatette mintha az övé lenne és ezen könnyesre röhögtük magunkat, meg Wrongside-ot és First stepet is hallgattunk, illetve https://www.youtube.com/watch?v=a375fdWO6Os ezt próbáltuk megnézni, de nem sikerült. Ja meg még fültanúja voltunk egy "ha az ország ilyen lábakon állna" csajozós szövegnek élesben végre. A koncert: azt hiszem mi kezdtünk és elnyomtuk a számainkat egész jól, még táncoltak is rá(!!)(az olaszok). Aztán a Cannonball volt, őket először láttam, elég érdekes zenét csinálnak, nyomtak egy Good riddance feldolgozást is, de nem volt semmi különös szerintem, eddig se hallgattam itthon és ez után sem fogom, mert nem az én világom. A Tango underground Leeway-jel állt be. Erre már megy a respect. Utána hozták a szokásost ők is. Őket is meguntam már azt hiszem. Bár azért a Feloldozás még mindig egy király szám. Végül jöttek az olaszok, Márk nagyon örült, hogy végre jött egy nem vega banda, azt hiszem ez maradt meg legjobban belőlük. Egyébként király arcok voltak, annak ellenére hogy a koncertjük nekem nem jött be. Ez is olyan volt hogy a magyar előzenakarra bejött mindenki, ezeket meg vagy 10-en néztük viccesn kívül. De azért a rögtönzött hülyetánc bajnokság így is sikerült. Voltak, akik nagyon élvezték a koncertet, mi pedig azt élveztük, ahogy ők élvezik, szóval végülis mindenki vidám volt, egy szavam nem lehet. Ezután Mártonnal első vonattal jöttünk haza. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.