Debrecen, Underground club, Hands off, Black hourglass, Level up, Hanoi, Reflections of internal rain, Hope to believe

Ez egy rég várt buli volt, mert a ROIR-t úgy ahogy bírom, meg azért is mert májusban játszottunk utoljára Debrecenben. Elsőként a Hands off-al kezdtünk, nagyon keveset játszottunk, nem volt se intro, se feldolgozás aznap este, minket még elég kevesen néztek meg, úgy láttam, de hát mit várok. Egyébként szerintem nem voltunk szarok. Ami vicces volt, hogy amikor befejeztük, a hangosító srác megkérdezte, hogy ennyi volt, vagy csak szünetet tartunk? 2. a Black hourglass nevű banda volt. Ők pécsi srácok, és helyenként postrock részekkel tűzdelt posthardcore-os zenét toltak, de voltak benne néha gyorsabb témák is (Saca és Marci szerint olyan volt mint a Dont say a word, de ez baromság). Ez így mind változatosnak hangzik, de nekem azért kicsit unalomba fulladt már a végére, amúgy hiba nélkül tolták. Ezután megint mi cuccoltunk vissza, mert jött a Level up. Ezt se nézték meg túl sokan, de én azért élveztem, nem voltunk rosszak és az új számokat se rontottuk el. Hanoi-ra begyűlt a nép és elég nagy buli lett rá, nyomultunk mi is, mint az állat az új számokra, a régiekre csak öregesen. Az első szám közben Tomika pofánlocsolt egy pohár sörrel, ami nem esett jól, plusz korcsolyapálya lett tőle a színpad előtti rész, elég keményen. Egyszer szegény Sacát jól ellöktem azt hittem az alsóteste is követi majd a felsőt, de valahogy elcsúszott és beverte kicsit a fejét, de megbocsátott szerencsére. Egyszer meg ő vette a nyakába Tomikát, hogy majd berohannak a tömegbe, de 2 lépés után előreestek. Végül jött a Túl kevés című szám, amivel szokásosan zárni szoktak, aztán ennek is vége lett. Most jött a ROIR. Kíváncsian vártuk őket, de amin fullra meglepődtem, hogy az emberek nagyrésze leszarta őket, szép nagy üres tér kongott a színpad előtt, csak néha a haverjaim mozogtak egy picit, leginkább az Answers előtt, ami azért tényleg elég slágeres. A többi számukat is úgy ahogy felismertem, a végény még volt ROIR Barmy Army is, ami mindig megmosolyogtat, mert az az Exploited lemez volt az első punk zene, amivel életemben találkoztam. Az estét pedig a Hope to believe zárta. A legutóbbi Hands off próbán ahol mind a 4-en ott voltunk, Kóti olyat csinált, hogy a fejére szigszalagozta a mikrofont és úgy játszottunk Cromags-t, hogy ő közben olyan mozdulatokat csinált mint egy bespeedezett pantomimes. Na itt ugyan ez volt, csak koncerten és még fejeket is vágott hozzá. Meg több embert is megkérdezett, hogy akar-e vele a színpadon fejenállni. Amúgy eltolták a szokásos színvonalon a koncertet a srácok, néhány számukat énekelte egész sok ember, de most azt hiszem Kóti folyamatos baromkodása volt a legjobb. A koncertek után meg a wc-ből kihozott egy guriga papírt és azt dobálta, miközben azt kiabálta, hogy bebasztam, gecinagy volt az egész. Ezután visszapakoltuk a cuccokat a próbaterembe, meg a szerbeket is elkalauzoltuk, aztán én mentem is haza, de ott még tartott a buli. Összességében jó volt, de nem tetszett, hogy a debreceni koncerteken gyakorlatilag a zenekarokon és 1-2 haveron kívül mindenki csak a Hanoi-t nézi meg, nem mintha szarok lennének, sőt, de nem értem, miért nem nyitnak a többire, még a külföldi zenekart se nagyon nézik meg, mert igazából hogy a Hands off-ot nem, azt leszarom, de amikor az este közepén van egy külföldi zenekar és kevesebben vannak rajta, mint a helyi srácokon, az szerintem gáz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.