This is Bihar!

Ez egy szokásos koncert volt, a szokásos helyi bandák, meg néhány másik városbeli. Mi kezdtünk, nem is emlékszem az egész koncertünkre, de szerintem semmi kiemelkedő nem volt. Megnéztek a haverjaink, mi meg gyorsan lenyomtuk. Utána a Who sows violence reaps storm. Király volt, másodjára láttam ekkor őket és megint jók voltak nagyon, csak pont a legrosszabbkor játszottak, mert nem jött még meg senki és a haverjaink, akik minket megnéztek, pedig kimentek és így a majdnem üres teremben nyomták. Volt megint My war, tök jól nyomták, igazából megnézném egy olyan bulijukat, ahol mindenki énekel, meg táncol. Összességében jó volt és őszinte, ami sokkal fontosabb, mint hogy jó. Kis átszerelés és már nyomta is a Youth violence, amit nagyon bírok, de a közönségre ugyanaz vonatkozott, mint a wsvrs-nál. Nagyon királyul nyomják ezek, de fullra senki se mozdult meg, én meg olyan balfasz fajta vagyok, hogyha senki másnak, akkor nekem sincs kedvem. Ez után volt Hope to believe, ami nem is a stílusom, mégis mocskos sokszor láttam, ezért most kihagytam és valakivel dumáltam. Aztán a Suicide pride, ami nagyon király, hogy végre eljutott keletre, mert én speciel még sose láttam élőben, de szerintem sokan voltak ott így. Lemezen hallgatva is szét tud vinni, de így nagyon kemény volt. Nem esnek bele abba a hibába, hogy csinálnak egy gecikemény, feszes lemezt, élőben pedig előadják langyos víz módjára. Játszották a 3 számos kislemezről a kedvenc számom, meg még talán úgy emlékszem egy még korábbit is. Itt már megindultak az emberek is, volt nagy 2step háború kicsi a rakás, minden ami kell, vissza is tapsoltuk őket és szerencsére ők nem a "betervezett visszatapsolás" zenekar, de azért nyomtak még valamit. Utolsónak jött a Hanoi. Nekik már Debrecenben lehet mondani, hogy van saját közönségük, minden koncertjükön nyomulnak az emberek, hogy hogy, ahhoz lenne 1-2 szavam, de nem lehet minden tökéletes, most is így volt, lenyomták, az emberek nyúltak a mikrofonért, stb. A buli után a nyugati brigáddal még elmentünk erre-arra, aztán én valahol leléptem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.